Használaton kívüli terem

Tárgy: Használaton kívüli terem Csüt. Jan. 27, 2011 10:09 pm

Egy eldugott kis helyen -amit szinte alig veszel észre- található. Az ajtó is eléggé megviselt már, szinte esély van rá, hogy ha benyitsz, kidől. Ha sikerül belépned, akkor teljes sötétség lesz úrrá, hiszen csak egy kis ablakocska adja a fényt az egész teremben.
A romos helységben található egy asztal, szekrény aminek az üvege be van törve, valamint egy pár szék és néhány leterített holmi. Minden pókhálós, látni, hogy tényleg használaton kívüli terem.

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Hétf. Nov. 21, 2011 6:11 am

Használaton kívüli terem Inarticleby49q9tqo7y

Freya

Szokásos napi edzésemet űzöm éppenséggel a használaton kívüli teremben. Azt hiszem, hogy ez az a hely, ahol talán a legnyugodtabb és aki keres, az ilyenkor pontosan tudja, hogy itt vagyok. Már akit eddig ismerek. Ugye nem túl régen tartózkodom az iskolában, mondjuk rá, hogy egy hete és ez a hét alatt elég sok minden történt már velem. Itt talán egy kicsit... normálisabbak az emberek mint ott, ahonnan jöttem. És ez ugyebár igen csak jó.
A boksz zsákomat már megszokásból lent hagyom abba a kicsit összedőlt szekrénybe, mert ugyan ide nem túl sokan járnak be ami azt illeti, szóval biztos vagyok benne, hogy nem viszik el. Na meg szerintem a legtöbb ember itt nyápic, és talán még el sem bírná. Ki tudja.
Egy egyszerű fekete farmer van rajtam halálfejes övvel, edzőcipő valamint egy fehér póló, bár szerintem az sem túl sokáig. A mögöttem lévő asztalt kicsit hátrébb tolom, majd rápakolom a cuccaimat, ami egy cigiből, egy telefonból és egy üveg vízből áll. Körülbelül... két-három órát el szoktam itt lenni, úgyhogy kell valami muníció. A kötést most nem veszem le a kezemről, inkább csak átcsavarom egy kicsit, hogy erősebben fogja le a sebeket. Miután ez megvan, belekezdek. Éppen, hogy csak párat ütöttem volna, hangokra leszek figyelmes... nem állok le, csak egy pillanatra. Aztán inkább folytatom amit elkezdtem, valahogy ez most fontosabb számomra. Nemsokára ismét verseny, muszáj edzeni, bármennyire is sz*r már néha.

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Hétf. Nov. 21, 2011 6:43 am

Jesse

Utáltam a hétfőket. És nem kifejezetten azért, mert ez a nap volt az első a hétvége után, vagy mert fel kellett ébrednem, hiszen minden hétköznap reggel ugyan úgy hét órakkor ki kellett kászálódnom a pihe-puha ágyamból, hanem mert ezen a napon voltak a legelviselhetetlenebb óráim. Ilyenkor kívántam azt, hogy bárcsak hétvége lenne már, vagy a tanárok nyugálományba vonultak volna mind a hányan, vagy hogy valami észkombájn zárta volna be az összeset az egyik mosdóba, ahonnan nem tudtak volna sehogy sem kiszabadulni. Ezt csak azért tudom elképzelni, hogy megtörténik, mert hát mondják, hogy a történelem megismétli önmagát. Talán két éve történt, hogy páran felbátorodtunk, és a tanárokat bezártuk a nevelőibe. Azért nem a mosdót választottuk, mert nem volt ötletünk hogyan csődítsük be oda az összes pedagógust, akkor valahogy könnyebb helyszínnek tűnt a nevelői, ahova befészkelik magukat az órák után.
De mindegy is, mert bárhogy nézzük a mai nap is szerencsésen eltelt, és túl vagyok azon a nyolc órán, aminek utolsó pár perce már kész kínszenvedés volt és azt hittem már, hogy nem fogom túl élni a zenetörténelem órát, hanem ott az ötös tanterem egyik leghátsó padja alatt kell majd megásni a sírom. Na, felejtsük el ezt a morbid példát, ugorjunk oda, hogy éppen edzéshez öltözve, táskával a vállamon kezemben pedig egy táblás csokival lépkedek az egyik üres terem felé, ahol ha rossz a kedvem vagy csak kiszámíthatatlan a hangulatom, akkor betelepszek és addig ütöm a boxzsákot, amíg már nem bírom kinyitni ujjaimat, izmaim úgy belefáradtak az erőlködésbe.
Már körülbelül a fél táblányi epres csokit sikerült magamba tömnöm. Persze ez nem akadályozott abban, hogy magamba tömjem a másik felét is. Ennyi bűnözést megengedhettem magamnak hétfőnként, nem sok más dolgot találtam még, ami ennyire pozitívan hatott volna a kedvemre, mint a kedvenc epres csokim.
Amikor kinyitottam a terem ajtaját, meglepve tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül. Már innen megismertem Jesse-t, akivel néha napján összefutunk itt. Nem akartam megzavarni a srácot, aki elmélyülten ütötte a zsákot, így feltelepedtem az asztal tetejére, ami a helyiség közepén állt, és tovább majszoltam az édességemet.
- Hello csávókám - szólítottam meg néhány perc után, mikor már táskám mélyéből halásztam elő a kézfejemre kötözendő fáslikat. - Gondoltam beugrok, segítek kicsinálni a zsákot. Persze, csak ha nem kívánod ma egyedül kezelésbe venni - vigyorogtam rá, mikor felém fordult, majd törtem egy kockát a csokiból és számba tettem.

Öltözet

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Hétf. Nov. 21, 2011 7:10 am

Freya

Nem csalt a hallásom, tehát tényleg állt valaki az ajtónál. Nem is figyeltem annyira rá, inkább ütöttem tovább a zsákot. Kicsit elgondolkodtam. Igazából csak a semmin, valahogy szoktam így elmélázni egy kicsikét. Néhány erősebb ütés után egy kis szünetre szántam magamat, hiszen a kezem nekem sem bírja már annyira... mint anno mikor elkezdtem az edzést.
Ekkor lépett be Freya. Megvártam még lepakol meg felül az asztalra és csak utána mosolyodtam el halványan, majd köszöntem én is neki.
-Szia Freya.
Biccentettem egyet mellé még a fejemmel is majd az asztalhoz léptem és lassú mozdulattal elemeltem onnan a cigimet is. Az asztal feletti ablakot csak kinyitottam és utána leülve rá is gyújtottam. A kezemre már igazából nem is figyeltem, hiszen teljesen megszokott volt nálam, hogy a sebből kicsit a vér elkezdett szivárogni. Szívtam egy slukkot a cigiből, majd végignéztem a másikon.
-Nem, nem. Nyugodtan gyere csak, a napokba úgysem edzettünk együtt.
Szeretek vele edzeni, így legalább nem unalmas az a pár óra. Egyáltalán nem zavar amúgy, hogy az iskolában nem igen szabad rágyújtani, hiszen... egy kutya, itt tán nem érzik meg, meg ha mégis, akkor sem érdekel. Úgy ismernek? Hát nem. Halványan mosolygok tovább Freyára.
-Na és hogy s mint? Történt valami izgalmas a napokban?

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Hétf. Nov. 21, 2011 8:02 am

Jesse

Jesse mióta átjött hozzánk a suliba szimpatikus. Az pedig csak újabb jó pontot jelentett nála, mikor egyszer itt összefutottam vele, és megláttam, milyen szenvedéllyel püföli a palánkot. Akkor megláttam valamit, ami számomra is példamutató volt. A kitartását és azt a mélységes tiszteletet, melyet táplált a box iránt. Ő tanított meg küzdeni, bármennyire is hihetetlen, de ha már néha úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, akkor feladtam. Ő viszont megmutatta, hogy nem számít mennyire fáj, mennyire elviselhetetlen és kiláthatatlan már a helyzet, akkor sem lehet azt mondani, hogy nem, hanem tovább kell csinálni, amíg az ellenség, vagy a másik fél nem adja fel. Ezért még nem mondtam köszönetet neki, és ezt nem is sokszor hoztam fel beszédtémaként, de talán egyszer ennek is eljön majd az ideje. Most viszont egyáltalán nem ennek van itt az ideje.
- Hát igen, péntek délután tudtam utoljára lejönni. Aztán már nem voltam itt. Akadt otthon egy kis elintézni valóm, a koleszben is ezért nem futottunk össze, és ezért kellett nélkülöznöd a társaságom - húztam szépen ívelt ajkaimat önelégült vigyorra, majd felényújtottam a csokit.
- Vegyél csokit. Még összeszedem magam, agyban is bemelegítem magam és felhalmozok pár száz kalóriát, hogy legyen miért mérgesnek lennem és ütni a zsákot - magyaráztam mosolyogva, majd bekaptam egy kocka csokit, egy másikkal pedig repülő módjára kezdtem megközelíteni a srác száját. - Na nyisd ki a szád, ez finom csoki. Kárpótlás, amiért hanyagoltalak az utóbbi napokban - kacsintottam rá szórakozottan, majd miután elfogyasztottuk a maradék csokit, megtöröltem kezemet egy papírzsebkendőben, és megigazítottam hajamat, nehogy bármelyik hajtincsem is megunja az engedelmességet és kibújjon a hajgumi szorításából.
- Semmi izgalmas... - szorítottam össze ajkaimat és közben elkezdtem feltekerni a fáslit kézfejemre. - Ha csak az nem számít ide, hogy megvolt a fellépésünk a CoD-dal, vagy Chris nem hajlandó keresni, és ma újra megbizonyosodtam róla, hogy gyűlőltem a hétfőket - sóhajtottam, majd szorosan meghúztam a fehér anyagot.
Az hogy cigizett, még soha nem zavart. Akkor sem lett volna másként, ha nem nyitja ki az ablakot. Én magam is szívtam azt a bűzölgő papírtekercset, másnál is természetesnek tartottam, hogy ezt teszi.
- Nem fájnak a kezeid? Vérzenek, megint... - pillantottam le kézfejére, ahogy mellé léptem és kihajoltam a nyitott ablakon, hogy szétnézzek, történik-e kint valami. - Ha gondolod van nálam kötszer - mondtam halkan, majd gondolatban megráztam a fejem. - És amúgy veled mi a helyzet?

Öltözet

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Hétf. Nov. 21, 2011 8:52 pm

Freya

Nos igen... nem sok olyan ember van, aki tolerálja azt, amit én csinálok, viszont Freya az... talán ő az egyetlen aki legjobban megért. Anyám mindig csak azt tudja hajtani, hogy mert miért kell folyton ezt a zsákot püfölni. Ő nem tudja megérteni, hogy bennem mennyi a fölösleges feszültség, amit itt levezetek és aztán nem kerülök bajba. Na meg csak azért vonz a boksz mert ugye... apám múltját akarom folytatni. Csak ezt tényleg nagyon kevés ember tudja.
-Értem. Én most itt voltam egész hétvégén, nem mentem haza.
Vonom meg a vállamat, aztán pedig az utolsó slukk cigi után kidobtam a csikket az ablakon. Úgy voltam vele, hogy tán nem megy itt el senki fontos személy. A repülő ként közelítő csokira elvigyorodtam, majd csak egy kockát ettem meg belőle. Nem vagyok édes szájú egyáltalán, csak néha napján amikor egy kicsit megkívánom akkor eszek meg mondjuk egy tortaszeletet vagy valami.
-Tudod, hogy nem vagyok túlságosan édes szájú, de azért te kárpótoltál evvel a kocka csokival.
Nem is nevetek, hiszen mondhatjuk, hogy egészen... komor vagyok. Csak néha-néha egy mosolyt látni az arcomon, de tényleg ritkaság, amikor igazán boldognak látnak az emberek, amikor igazán nevetek.
-A hétfőt mindenki utálja szerintem. A koncert pedig a bálon volt ugye? Hogy sikerült?
Kicsit azért érdeklődöm már felőle. Chrisre nem tudok mit mondani, nekem az a gyerek valahogy sosem volt túlságosan szimpatikus... már amióta láttam egyszer vagy kétszer. Tudni illik rólam, hogy sokszor ítélek első látásból, mondhatjuk úgy is, hogy jó az emberismerő memóriám vagy valami ilyesmi.
-Nem kell kötszer. Úgyis azt is összevérezem, majd ha végeztünk akkor koleszba kicserélem. Amúgy meg már teljesen megszoktam, nem is érzem ha fáj.
Igaz. Teljesen hidegen hagynak a kezeim, hiszen megtanultam tűrni és elviselni a fájdalmakat egy rezzenés nélkül. Előbb vagy utóbb majd csak begyógyulnak, bár van egy olyan érzésem, hogy az csak akkor lesz, ha abbahagyom a sportot amit űzök. A nagy gondolkodásba Freya feltesz nekem még egy kérdést, amire vállat vonok csak.
-Körülbelül ugyan az mint veled. Semmi izgalmas. Igyekeztem pár emberrel összehaverkodni, meg itt voltam... meg szétnéztem a városba.

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Csüt. Nov. 24, 2011 4:26 am

Jesse

Gondosan rátekertem a fehér, már-már megkopott fáslit kézfejemre, hogy némi bőr maradjon a kezemen. Nem mintha bármikor is annyira elragadtattam volna magam, hogy úgy ütöttem a zsákot, hogy közben veszélyeztetem a saját testiépségemet. Persze néha ez alól kivételt képeztek azok az alkalmak, mikor annyira ki voltam borulva, hogy csak úgy tudtam lenyugodni és elfeledkezni a lelkemre telepedett fájdalomtól, hogy az agyam figyelmét áttereltem a fizikai fájdalmakra, melyeket box közben könnyedén megszerezhettem. Volt már, hogy megzúzódott a kézfejem, eltört a csuklóm, nem éreztem a ujjaimat... és még hosszan sorolhatnám elszenvedett sérüléseimet, melyeket szereztem, amíg kedvenc sportomnak éltem.
Átmozgattam izmaimat, csináltam néhány könnyű, bemelegítő mozdulatot kezeimmel, majd megmasszíroztam vállaimat, meg ne ránduljanak. Most nem volt okom panaszra... vagyis... inkább úgy fogalmazok, hogy komolyabb indokom, ami miatt megérné, hogy én szenvedjek. Scott után megfogadtam, hogy nem teszem többé tönkre magam egy férfi miatt sem, mert nem érik meg. Egyik sem. De azért mindent bele fogok adni ma is, ahogy mindig. Elvonatkoztatok a hétköznapoktól.
Felegyenesedtem, majd előre dőlve megérintettem a földet, miközben Jesse-t hallgattam.
- Most már tudom, hogy nem vagy nagy csoki párti. De veled ellentétben én minden nap megeszek minimum egy csokit... és mivel most éppen ezzel flangáltam, gondoltam megkínállak. Mit szeretnél, mit hozzak legközelebb? - emelkedtem fel és rávigyorogtam. Nem túl sok személyes témát szokásunk edzés közben Jesse-vel érinteni, így fogalmam nincs, hogy mi az, amit szeret és mi az, amit nem. De ezt felírtam a negatív listára, és nem fogom meglepni születésnapja alkalmából sem egy tábla csokoládéval.
- Van még valami fontos, amit illene tudnom rólad? Elég régóta boxolunk együtt, hogy beavass személyesebb témákba is - kacsintottam rá szórakozottan. Összeütögettem ökleimet és a boxzsák elé lépdeltem.
- Igen. Ma már egy hete, hogy kiálltunk a suli elé. Mindent összevetve... - behúztam egyet nagy erővel a zsáknak - jó volt, de nem volt teljes a csapat. Nem voltunk összeszokva. Kevés volt az utolsó három nap... - rántottam meg vállam és egyik lábamról a másikra kezdtem ugrálni, hogy lábizmaimat is bemelegítsem.
- Jó neked - jegyeztem meg, mikor arról nyilatkozott, hogy nem érzi a fájdalmat. - Lehet nekem is szét kellene veretnem a kezemet, hogy aztán már ne érezzem én se, mikor felhasad a bőröm - szorítottam össze számat, majd lábbal is belerúgtam. Ez nem volt túl szabályos, de ilyenkor kiéltem magam. Levezettem a felgyülemlett feszültséget és egy olyan ember arcképét képzeltem magam elé, akire haragudtam. Már mikor volt ilyen. Most Chris ezt kiérdemelte.
- Találtál valakit, aki szimpatikus? Vagy semmi használható ember nem sétált szembe veled? - vontam fel szemöldökömet és megálltam egyhelyben. [/color]

Öltözet

Tárgy: Re: Használaton kívüli terem Szomb. Nov. 26, 2011 12:15 am

Freya

Figyelem ahogy Freya szépen elrendezi magát, én közben a falnak támaszkodva mosolygok halványan és gondolkodom. Igazából egy perces szünetnek teljesen elég volt nekem ez a cigitime.
Nekem is számtalan sérülésem volt már az évek során, így én talán bele sem kezdenék ezek említésébe. Volt amikor csak spontán megvertek, mert én kezdtem a kötözködést -ami tényleg igaz - csak azért nem volt szerencsém, mert ők hárman voltak... én meg egyedül. Ez a dolog azóta tabu nálam.
-Nem tudom, én sosem voltam annyira édesszájú.
Vagy inkább megvonom magamtól az ilyen dolgokat, ki tudja... kisebb koromban én is ettem hetente, de régóta nem.
-Nem kell semmit se hogy hozzál nekem.
Nem mindig vagyok túlságosan bőbeszédű, akárkiről is van szó itt mellettem. Nekem edzéskor különben meg teljesen elég a víz és a cigi. Más ugyan minek? Bár ki tudja, lehet, hogy egyszer még másra is lesz szükség... Aztán elgondolkodtat Freya kérdése.
-Hm... Amit illene tudnod? Hát igazából a csoki az alapdolog, amit furcsállnak benne, hogy nem eszem. Más... nem.
Tényleg nem szeretek senkivel sem semmit megosztani, egyszerűen csak... engem nem lehet kiismerni mert én úgy akarom. Akármennyire is engedek közel magamhoz embereket, rengeteg dolog van amit nem tudnak rólam, még a barátaim is.
-Azért ne tegyél kárt magadban úgy mint én. Talán egyszer még megbánom, hogy ilyen a kezem.
A COD-s ügyre már nem mondok semmit, nem taglalom azt a témát tovább. A kezemre pillantok, ami láthatóan most nem vérzik már, de még úgyis fog. Aztán vissza Freyára, majd a boxzsákra. Figyelem ahogy edz, én csak tovább támaszkodom összefonott karokkal immár.
-Igazából egyetlen egy csávóval futottam össze, akivel össze is haverkodtam, David. Úgy tudom, jóban vagytok. Ezen kívül... nem volt más.
Tényleg nagyon kevés emberrel futottam össze ebben a pár napban, de nem is gond, majd szépen lassan talán összehaverkodom egyesekkel.