Parkoló

Mivel az iskolába a tanárok nem mindegyik része bentlakó, valamint a diákoknak is lehetnek autóik, ha megérnek rá, ezért egy parkoló rész is ki lett alakítva az évek során az iskola elején. Legtöbb ember első útja oda vezet. Nem túl különleges hely, de onnan szépen lehet látni már az iskolát, és annak birtokát.

Amint megszólalt a csengő rongyoltam is ki az óráról. A zenetörténet nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, s egyébként is, már rég nem tudnak olyat mondani amit ne tudnék. Vika sms-eit is megkaptam, s meg kell hagyni, hogy eléggé megleptek. Rég nem hallottam róla, szóval kimondottan örültem, hogy végre láthatom.
Ahogy kifelé mentem talán fel is löktem pár embert, de egy egyszerű "bocsi" kíséretében már rongyoltam is tovább. Amint látótávolságon volt a parkoló felsóhajtottam, s lassítottam a lépteimen. Most már nem fogok elveszni, a tömeg se sodor magával. Vika-t egyből kiszúrtam szőke tincseiről, mondjuk az enyémek se voltak sokkal különbek, szóval egymást már messziről ki tudtuk szúrni.
- Szijó - öleltem át s adtam neki puszit, mikor már elég közel értem hozzá. Az részlet kérdés, hogy két külön csoporthoz tartoztunk, akik elvileg pikkelnek egymásra. Nos mi ez alól a drága kivétel vagyunk, s lássuk be én egy cseppet sem bánom. Szokás szerint éppen polgár pukkasztó hangulataim egyikét éltem, ezért nézett ki az öltözékem a következőből: fekete rakott mini szoknya, három lánccal az oldalán s halálfejes övvel, csipkés necc kesztyű, egy szintén csipkés felső (és természetesen ezek is feketéből), egy fehér-fekete kockás kabát és hozzá illő sál, fekete magas sarkú csizma lánccal díszítve s fekete harisnya, rajta fehér hálós harisnya. A sminkem erős volt, a fekete és a vörös dominált rajta.
- Hogy vagy mostanság? - néztem rá kérdőn, hiszen régen beszéltünk és érdekelt, hogy mi van vele.

Kicsit fázósan indult a reggel, hajnali hatkor arra ébredtem, hogy valami rettentően hideg van a szobánkban, addig-addig forgolódtam, zsörtölődtem magamban, míg végre egy félóra után hajlandó nem voltam kimászni a takaró alól és fogvacogva meglelni a fagyhalál okát. Hunyorogva pillantottam körbe és döbbenten...mit döbbentem letaglózva vettem észre, hogy az új lány, valami Cindy nyitva felejtette az ablakot. Tehát, hogy minél gyorsabban túl legyek az ablakig eljutás és az ablak becsukás és az ágyamhoz visszakerülés hosszadalmas procedúráján, indián szökellésekkel vágtam neki az útnak. Ebből persze az lett, hogy sikeresen megbotlottam a táskámban és lefejeltem az asztal közepén lévő alacsony asztalkát.
Ezután már nem bírtam visszaaludni, egyrészt mert a fejfájás nem hagyott nyugtot, másrészt meg az állandó köhögésem felrázta a többieket. Tehát az reggelem jelentős része azzal telt el, hogy teákat főztem magamnak, és vödör szám nyeltem a mézet meg a szopogatós mentolos gyógycukorkát. Úgy tizenegy környékére csak a fejfájás maradt úgy megemlítendő, komolyabb gondnak. Akárhogy próbáltam az arcomba fésülni a hajam, még így sem tudtam teljesen eltüntetni a homlokomat beborító széles nagy piros foltot. Szerencsére nem dagadt be...
Mivel a nap hátralévő részére nem volt konkrét tervem, így úgy határoztam, hogy felvidítom kicsit magam és beülök a volán mögé, egy kicsit gyakorolni. Azt tudni kell rólam, hogy abszolút nem vagyok jó sofőr, ön és közveszélyes vagyok, kiszámíthatatlan pillanatokban veszem be a kanyarokat, túl gyorsan hajtok, és az index használatát is gyakran mellőzöm. Viszont én jól szórakozom. Sokat nevetek, és ez végül is sosem baj...ugye?
Nevetve kanyarodtam be az iskola elé és fékeztem le hirtelen a parkoló közepén. Ezzel még önmagamat is megleptem, szóval újra súlyos trauma érte a homlokom, ugyanis a testem valahogy nem kívánta felfogni, hogy a kocsi megállt, ezért nekem sem ártana így tennem...na a lényeg annyi, hogy lefejeltem a kormányt. Tökéletes nap, tökéletes befejezése. Ettől függetlenül még mindig az ezer wattos mosolyommal szálltam ki a kocsiból és bíbelődtem a zárral.

Unatkozva fütyültem az autóm rádiójából kihallatszó számomra eddig ismeretlen zeneszámnak a refrénjét, közben az órára pillantva. Tíz óra múlt kerek 20 cirka perccel, ami azt jelenti, hogy Jargonak egy öt perc múlva meg kell jelennie. Elővettem a kesztyűtartóból a félretett pénzt és újból átszámoltam. Pontosan annyi volt amennyinek lennie kellett. Öt perc múlva óramű pontossággal megjelent Jargo fekete Audija és leparkolt az utca túloldalán, majd dudált egyet. Ez volt a jel. Szépen kiszálltam a Mitsubishimből és zsebre tett kézzel átvágtam az amúgy kihalt úton. Egy kismama tolta a babakocsit a járdán, közben pedig valakivel idegesen beszélt a telefonján keresztül. Amikor odaértem a fekete járgányhoz beültem az anyósülésre.
- Freds - Vigyorgott rám a kopaszra borotvált fejű Jargo, akinek az a tipikus kígyó tetoválás virított a nyakán, ezzel jelezve, hogy nem éppen valami nyugodt és barátságos emberhez van szerencsénk . Kivéve ha annyira törzsvásárlója az ember, mint én. Immár pontosan 5 éve.
- Jargo - Biccentettem felé. Attól függetlenül, hogy hűséges beszállítóm, nem nagyon kedvelem. Kicsit feszengek is a társaságában, talán mert már nem egyszer láttam ahogy előkapja a kabátjából azt revolvert és szorítja az ügyfele halántékához.
- Mennyit kérsz ? Van egy új .. - Ám mielőtt folytathatta volna közbevágtam.
- Csak a szokásos lesz , most saját szórakozásra kell - Meggyőzően elvigyorodtam és elővettem a zsebemből a pénzköteget majd letettem a műszerfalra. Jargo elvette és csontos ujjaival egy pillanat alatt átszámolta. Tudni kell róla, hogy kinézetre nem tűnik valami erősnek - körülbelül 185 cm magas és csontsovány , sápadt bőrrel, agyontetoválva - igen nagy a tekintélye.
- Ez esetben ... - Hátranyúlt és egy zacskó fehér port nyomott a kezembe. Gondosan elrejtettem a kabátom belső zsebébe.
- Kösz , haver - Lekezeltem vele, kiszálltam a nyomasztó autóból és elindultam a sajátom felé...

Már vagy húsz perce ülök itt a parkolóban, a kocsim hátsó terében, felhajtott csomagtartóval. Ezért szeretem, tökéletesen ki van alakítva a hátsó tere amit csomagtartónak lehetne használni, de én inkább kipárnáztam és felszereltem hatalmas mélynyomókkal és egyéb hangtechnikai cuccokkal. Összeszűkült szemekkel fújom ki a füstöt, aminek kicsit édeskés az illata. A drog bódító hatását már kezdem érezni. Ekkor pillantom meg Ambert az autójával, ahoyg hirtelen befékez. Elhúzom a számat, ez nekem is fájt. Azonban azon csodálkozok, hogy az arcán ettől függetlenül ott van az a százfaktoros mosoly amikor kiszáll.
- Hé, Amber ! - Intek neki, hogy jöjjön ide. Régen beszéltem már vele. Talán még meg is kínálom egy kis slukkal. Bár ahogy elnézem neki nincs szükséges egy kis turbózott cigarettára, hogy mindent mulatságosnak találjon.