Udvar

Tárgy: Udvar Csüt. Jan. 27, 2011 10:47 pm

Szintén az előcsarnokból kilépve látjuk meg az udvart, ami igen nagy és szép. A diákok szívesen töltik el itt az idejüket, főleg akkor, amikor kellemes az idő. Az egyik része a helynek kikövezett, néhány paddal és úttal, a másik részén pedig csupa fű minden, fákkal és egy hintaággyal. Sokad adnak az iskolára, hogy a bentlakó diákok jól érezzék magukat.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 12:59 am

Igyekszem lefelé, hogy minél előbb egy kis friss levegőhöz jussak. Mostanság nem nagyon voltam elérhető, hiszen volt egy-két érdekes dolgom otthon, sőt... ami azt illeti még a külsőmet is igen jól megváltoztattam. A hajam a megszokott vörös helyett most kék, ami sokak szerint sokkal jobban áll nekem. Mai öltözékem lehet, hogy kicsit lenge, így a fehér kabátot össze is húzom magamon egy csöppet. Az egyik közeli padot szúrom ki magamnak mikor leérek és felülök annak támlájára. Lassan körülnézek. Elég kihalt a hely, ami végül is nem annyira rossz, hiszen az sem jó ha olyan túlságosan tömeges itt minden. Halk dallamot kezdek el dúdolgatni, közben pedig előveszem a cigarettámat és rágyújtok. Utálom azt, amikor már kezdem érezni, hogy nemsokára itt a tél... Egyszerűen hangulatromboló.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 1:05 am

Egyszerűen nem tud mit kezdeni magával, kb. fél órája kelt fel... Na igen, ő az iskola "házi mormotája". Annyit tud aludni, amennyit más biztos nem, ehhez már szinte tudás kell, hogy valaki ennyit aludjon mint ő. Hiába, ez van. Bár ezzel párosul hogy az utóbbi időben szinte csak a szintetizátorozásnak élt, rengeteg zenét szerzett, sokat, de... Nem tudja hogy mi legyen vele. A suliban őt tartják a legjobb billentyűsnek, talán ez így is van, de nem nagyon gondolja így. Igazából, ő egy nagyon szerény ember, és csak egy egyszerű zenekedvelőnek tartja magát, aki a saját szórakoztatására ír zenéket. Ahogy sétálgat az udvaron, Tiff-et veszi észre. Közelebb lépked, hangtalanul, szinte mint a szellemek. A cigiről leszokott, önszántából letette, és megfogadta hogy soha többet nem fog rágyújtani. Ahogy a lány látóhatárába ér, és hallóhatárába, ráköszön.
-Szia.- Ehhez a köszönéshez egy biccentés is társul. Régebben volt köztük valami, de aztán Tiff eltünt, és Dave élte a saját kis életét tovább. Nem szándékozik vele megbeszélni a dolgokat, de ha a lány nagyon akarja, belemegy ebbe.

Rajta igazából lehet látni, hogy semmit nem változott. Talán az, hogy a borosta már az arcán éktelenkedik, és a vállai szélesebbek, meg nőtt pár centit, de ezen kívül semmi változás. Mindig zselézett hajába bele-bele kap időnként a szél, ahogyan most is, és azt a pár tincset ami a szemébe lóg oldalra fújja. Amúgy fekete bőrkabátban van, fekete pulóver alatta, fekete csőszárú farmer, és fekete bakancs. Csak a szokásos.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 1:22 am

Nem sokkal később a szemem sarkából észreveszem Davidet. Elgondolkodom rajta, hogy régen mennyit is szórakoztunk mi együtt és még volt egy kicsit komolyabb dolog is... aztán eltűntem. Igen, bevallom, hogy az én hibám volt minden. A cigiből még egy utolsót szívok, majd eldobom a csikket, ami igen messzire is repül. Aztán rám köszön. Nem is gondoltam volna, hogy még méltat ennyire. Meglepett.
-Szia. -Kicsit halk hangon köszönök neki. Az önbizalmam és a többi nekem se változott, csak mondom... a hajam lett kék közben. Halványan elmosolyodva ránézek, remélem, hogy meglátta, majd felkelek a padról. Acélbetétes bakancsom igen hangosan dübörög, bár próbálok kicsiket lépkedni.
-David... úgy sajnálom. - Próbálok magyarázkodni, hátha sikerül még megmentenem ezt azt, ha nem is olyan túlságosan sokat, akkor legalább a barátságunkat. Megállok előtte, remélhetőleg ő is figyel majd rám és nem megy tovább. Nagy zöld szemeim még mindig ugyan azok mind eddig, azok az ellenállhatatlanok. Kíváncsi pillantásom rászegezem.
-Meg tudom magyarázni... és... jó lenne ha megértenéd, hogy nem volt könnyű.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 1:37 am

Ő nem egy rossz lelkű ember, sőt! Nagyon is békés, meg nyugodt. Nála itt visszafogottabb kamaszt keresve sem találhatna az ember, nem iszik, nem cigizik. Tényleg, egyfajta.. Talán.. Nem, azért "jókisfiú" nem éppen, de nem az az "én megmutatom hogy nagyarc vagyok mert füvezek meg piálok egyszerre, és minden lányt megfektetek aki az utamba kerül" típus. Épp ellenkezőleg, arra vár, hogy valaki meglássa benne a jót, meg hogy észrevegye hogy ő nem Fűcsomó, ahogy mostanában az irigyei hívják, hanem az aki.

Észreveszi, hogy Tiff rámosolyog, de ezt a mosolyt nem viszonozza. Szemeiben semmitmondó, mégis hideg pillantás ül, úgy fürkészi a lány zöld szemeit. Nem kíván különösen beszélgetni vele, vagy ilyesmi, de pusztán azért jött, mert ő nem haragtartó típus, és a lelkiismerete is ezt diktálja, hogy üljön le, és beszéljék át a dolgokat. Amikor elindul felé, egy pillanatra mintha a lába is megmozdulna, de aztán nem mozdul. Csak hallgatja, amit Tiff mond. Arca változatlan, nem tükröz különös érzelmeket.

-Mit szeretnél ezen megmagyarázni?- Szemei még mindig Tiff arcát pásztázzák, de különösebb reakció erre nincs. Bár utálja a magyarázkodást, azért kíváncsian fogja hallgatni Tiff magyarázatát erre az egészre. Semmi érzelmet nem mutat, mégis van benne valami, ami szívbemarkolóan hideg lehet, kifelé mutatva.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 1:54 am

Kíváncsi pillantásaimat nem veszem le Davidről. Valahogy nem tudok már úgy elmenni rajta mint régen, hiszen sosem volt velem ilyen. Mindig is jól elvoltunk, mindig mosolygott ő is meg minden. Aztán meg? Semmi...
Elgondolkodva ezeken a fontos kérdéseken, szinte nem is tudatosul bennem a kérdés először, amit David feltesz. Aztán egy kis hatásszünet után válaszolok csak rá.
-Anyám meghalt. Otthon kellett lennem több mint fél évet... nem tudtam visszajönni. A bátyám meg le se szarta a családot, így... azt is helyre kellett ráznom. Apám meg kómában volt egy jó ideig. Értesíteni pedig nem tudtalak, időm nem volt pedig hidd el, nehéz volt nekem itt hagyni titeket.
Szóval... ennyi. De ha mégis haragszol rám, megértem. Az én hibám volt, kellett volna szóljak. - El is indulok előre, csak egy egy pár lépésnyit és aztán rágyújtok. Visszapillantok Davidre, hátha valami értelmes választ tud adni a kérdésemre. Szeretném, ha megbocsájtana nekem. Nagyon.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 10:27 am

Ő nem változott sokat, mindig is ilyen komor volt, sosem volt társasága, a 4 év alatt érdekbarátok voltak mellette, leszámítva pár embert, közéjük tartozott Tiff is valamikor. De most már nem tudja, hogy hova tegye a lányt. Nyomós indokot mondott, de Dave így sem tud iránta többet táplálni mint nagyon távoli barátság. Se szó, se beszéd, eltűnt, és ezt nem tudja annyira könnyen megbocsájtani. Bár már elment ez fölött nagyrészt, de... A lánynak bizonyítani kell, Dave irányába, és akkor a barátságuk ugyanazon a szinten tarthat, mint volt, vagy akár kiaknázhatják az egymás iránt érzett régi vonzalmat, mert Dave részéről talán még meg van, ő sem tudja mit érez Tiff iránt, egyenlőre csak barátságot.
-Értem. Nos, részvétem.- Sosem arról volt híres, hogy ő sokat beszél, ám ha Tiff az arcára néz, pontosabban a szemeibe, most hirtelen észreveheti hogy szemében sajnálat ül, még ha a hangjából nem is érződik az.
-Valóban, szólnod kellett volna. Nem hagyni, hogy fél éven keresztül azon jártassam az agyam, hogy vajon hova tűnhettél.- Semmi dühösség, vagy ilyesmi nem hallatszik a hangjából, mégis valahogy, valamilyen formában Tiff elé került, és nem hagyja, hogy elmenjen.
-Bár nincs ínyemre, de ezt most meg kell beszélnünk.- Közelebb lép hozzá, és arcán most lehet észrevenni Tiff iránt érzelmet, az pedig egy félmosoly felé, ami a mostani helyzettel, és Daviddel élve, lehet egy vigyor is.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 22, 2011 11:19 pm

Meglep vele, hogy elmén kerül. A cigiből szívok egy slukkot, majd figyelmesen végighallgatom. Bólintok egyet a kijelentésére. Én is sajnálom, de hát most mit csináljak. Nem tehetek arról a balesetről, nem voltam otthon. Mellesleg meg eléggé megütött a dolog, mármint szíven és... nem is tudtam gondolkodni. Anyám volt a mindenem.
-Sajnálom. - Örültem neki, hogy fél év után vissza tudtam jönni az iskolába, de azért láthatóan nagy változásokkal magamon. Ez a punk-rock stílus is a lázadásomra utal, sőt... most még jobban szeretnék egy bandát, ahol majd a hangomat tudom kiterjeszteni. Nagy zöld szemekkel nézek fel Davidre és látom rajta azt a furcsa tekintetet amit még anno is... bár lehet, hogy csak képzelődöm.
-Meg kellene. Én még mindig úgy vagyok vele mint az előtt. -Azóta nem is voltam senki mással... és teljesen komolyan gondolom a dolgot, bár nem hiszem, hogy ez túlságosan menthető lenne. Azért halványan elmosolyodom, hiszen David félmosolya is egy kicsit biztató volt. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi fog kisülni ebből. Ilyen helyzetben sem voltam még.
~ Kérlek bocsáss meg... ha nem is úgy... akkor is. ~
Gondolataim ezer felé cikáznak.

» Belső udvar